A 6 gondolkodó kalap egy
Edward de Bono nevű amerikai pszichológus által kifejlesztett kommunikációs
módszer. Lényege a párhuzamos
gondolkodás, szemben a vitatkozással.
Habár mesterkélt, és
természetellenes, nagyon hatékony. Alkalmazásával
a korábbi egész napos
értekezletek helyett negyedórás megbeszélés elég a
döntéshozatalhoz.
A módszer háttere:
A hat kalap módszer alapja az a
teljesen banális tény, hogy az ember egyszerre egyvalamire tud
koncentrálni.
Aki épp lelkesedik egy ötletért, nem nyitott ugyanabban a pillanatban
alternatív ötletekre.
Akit aggaszt, hogy egy más által mondott megoldási
javaslat szerinte ilyen és ilyen ártalmas hatást fog
kifejteni, az ugyanabban
a pillanatban nem tud elgondolkodni a kérdéses megoldás esetleges
előnyeiről.
Aki épp meta-szinten igyekszik eligazodni, hogy most épp hol is
tart a vita vagy megbeszélés, az
ugyanabban a pillanatban nem tud mit
kezdeni a témát érintő új, konkrét információk áradatával.
Edward de Bono a
következő képpel mutatja be a problémát:
Négyen nézzük egy ház négy különböző oldalát. Egyszerre mindegyikünk
csak az egyik oldalt látja, és noha ugyanazon házról beszélünk, mégsem tudunk
dűlőre jutni, mert amiről a másik ember beszél, az nincs a többiek figyelmének fókuszában.
Ha körbe is járjuk a házat, az sem változtat a helyzeten, mert mire a
vitapartner az én pozíciómból kezdi szemlélni, addigra én már máshonnan nézem.
A hat kalap módszer végletesen egyszerű: mind a négy ember gyűljön össze a
ház egyik oldalán, így ugyanabban a pillanatban mind a négyen ugyanazt
látják.
Aztán együtt, közösen sétálják körbe a házat. Így mindenki szempontja hatékonyan érvényesülhet, hiszen
nem fognak elbeszélni egymás mellett.
A módszer bemutatása:
A hat kalap az emberi agy 6 különböző tevékenységét szimbolizálja. Azért van szükség a szimbólumok
használatára, mert sokkal könnyebbé teszik a gondolkodási "üzemmódok" ki-be kapcsolását, mintha csak
simán azt mondanánk: "Ne legyél már olyan pesszimista, nézd kicsit a dolgok előnyös oldalát!"
A cél az, hogy spontán
közlésfolyamok helyett a kommunikációban részt vevő összes fél összes
szempontja rákerüljön a közös mentális térképre – ezáltal közösen lehessen
megtalálni az optimális (nem
feltétlenül az ideális) megoldást. A megoldáskeresés
különböző fázisaiban mindenki egyszerre vesz részt,
vagyis egyazon pillanatban
mindenkinek a fején ugyanolyan színű kalap van.
A módszer gyakorlati alkalmazásához
szükséges tényezők:
- a módszer ismerete
- fegyelem
- minimális nyitottság a játékosságra (Hiszen ha valaki annyira komolyan veszi
magát, hogy derogál neki
gondolatban színes kalapokat le- és felvenni, az
megfosztja önmagát a módszer előnyeitől.)
Az egyes kalapok
1) A fehér kalap:
A fehér a tények kalapja, amikor a témavezető/facilitátor azt mondja, hogy "beszélgessünk a tényekről",
akkor a résztvevők képzeletben felteszik a fehér kalapot, és mindenki megpróbál az adott problémával kapcsolatban tényeket mondani. Ilyenkor nincs helye a mellébeszélésnek, az értelmezésnek, nincsenek ötletek, vagy aggályok. Csak az objektív valóság feltárása a lényeg.
2) A piros kalap:
A piros az érzések kalapja. Ez esetben érzések alatt nem
csak a tényleges emóciókat értjük, hanem mindent, ami
nem racionális: a benyomásokat, intuíciókat, sejtéseket.
Amikor a résztvevők fején piros kalap van, csak és
kizárólag a problémával/ötlettel kapcsolatos érzéseket kell
elmondaniuk, nem kell és nem is szabad azokat indokolni.
3) A fekete kalap:
A fekete az óvatosság, az ellenvetések kalapja. Amikor a társaság tagjai gondolatban fölteszik a fekete kalapot, akkor
mindenki (a terv kezdeményezője és legnagyobb támogatója is!) elmondhatja, és el is kell, hogy mondja, hogy
milyen aggályai vannak a jövőre nézve: hogy a tervet miért és mennyiben látja
károsnak, veszélyesnek, milyen rejtett buktatói lehetnek.
4) A sárga kalap:
Amikor a témavezető/facilitátor azt mondja, "most szedjük össze az
előnyöket a témával kapcsolatban", akkor a társaság tagjai sárga kalapot
húznak a fejükre. A sárga tehát az előnyök, az optimizmus, a pozitív
gondolkodás kalapja. Sárga kalapban azt
szedjük össze mindannyian
(tehát az ötlet legnagyobb ellenlábasa is!), hogy egy ötlet
miért jó, milyen
előnyei vannak, mitől fog működni, kinek kedvező, mely
vonatkozásokban
lesz nyereséges, stb.
5) A zöld kalap:
A zöld a kreativitás kalapja. Ha a zöld kalap van rajtunk, az a feladat, hogy
új utakat keressünk, mindenütt. Ott is, ahol a józan ész szerint nem is
létezhet út. Ilyenkor bármilyen ötlet bedobható, még a
legképtelenebb is.
Ha aztán valamelyikkel elkezdünk foglalkozni, fehér
kalapban
összegyűjtjük a szükséges tényeket, sárgában felkutatjuk a reálisan
várható
előnyeit, feketében pedig a hátrányait.
6) A kék kalap:
A kék kalap a folyamat összefogásáért, a komolyság biztosításáért felelős.
Kék kalapban kezdhetjük az egész megbeszélést, és
abban is zárhatjuk le,
megállapítva, hogy hova sikerült eljutni. Kék kalapban
határozzuk meg,
hogy milyen sorrendben vesszük fel a többi kalapot.
A kalapokat megbeszélés
közben lehet többször is cserélgetni, de nagyon fontos, hogy egyazon
pillanatban
mindenkin egyforma kalap legyen!
Nincs egy előre meghatározott helyes sorrend, többféle lehetséges módja van a kalapok sorbatételének!
Vivi