A szervezeti kommunikáció kutatás metaforái

 

A kutatói megközelítések maguk is kutathatók, s mindegyik megközelítés – mint kommunikáció - láttat valami sajátosat a szervezetekből, amit esetleg nem mutat meg egy másik kutatói szemüveg. E kutatói alapfeltevéseket, beállítódásokat, szemüvegeket jól lehet illusztrálni az általuk használt metaforákkal. (Tompkins – Wanca-Thibault 2001)

·         A szervezeti kommunikáció, mint csatorna. A szervezetet, mint (dolgok) tartályát láttatja, s a szervezeti kommunikációt az információáramlás csatornájaként mutatja be. A kutatók a formális és informális információáramlási csatornákra fókuszálnak, s összehasonlításokat tesznek ezek között, vizsgálják a kommunikációs médiumokat, a szervezeti struktúrát az információáramlás szempontjából, vizsgálják az információ túlterhelés kérdéseit, a kapacitást.

·         A szervezeti kommunikáció, mint lencse. A kutatók a szervezeteket s a szervezeti kommunikációt, mint lencsét tekintik. A szervezeteket e kutatások, úgy tekintik, mint egy szemet, amelyik pásztázza, szűri, felveszi az információt. A kommunikáció egy szűrési folyamat, felvesz, válogat, szűr az ingerek között. A kutatók vizsgálják (e szűrésből, szelektálásból adódó) információs torzításokat, kétértelműségeket, az információ felvételi és döntési folyamatok összefüggéseit, az információs kapukat, gátakat. Ez a megközelítés a mi tekintetet előállító „szemüveg” képünkkel azonos.

·         A szervezeti kommunikáció, mint kapcsolódás. A szervezeteket az összetettségek hálózataként tekintik, a szervezet összefonódó viszonyok egymásba illeszkedő és egymásra ható hálózata. A kommunikációt e kapcsolatokkal és a kölcsönös függéssel jellemzi e szemlélet. A kutatók a szervezeten belüli és szervezetek közötti hálózatokat, hálózati szerepeket, mintázatokat és struktúrákat keresnek, a kapcsolatok és kötések jellemzőit vizsgálják.

·         A szervezeti kommunikáció, mint előadás bemutatás. A szervezetekre úgy tekint e szemlélet, mint önmagukat megjelenítő (performance) koordinált akciók, jelenetek sorozatára, amelyben demonstrálják, bemutatják saját szabályaikat, struktúráikat e társas interakcióikon keresztül. A kommunikációt itt a társas kölcsönhatással mutatják be, ami a kölcsönös összefonódó viselkedés, kölcsönös tükrözés együttműködés dinamikus folyamata. A kutatók demonstrációs, szabályalkotói ciklusokat, sztorikat, a szimbolikus összehangolódás jelenségeit, a szervezeti jelentések kölcsönös konstruálását mutatják be e kutatásokban.

·         A szervezeti kommunikáció, mint szimbólum, szöveg. A szervezetre úgy tekint e szemlélet, mint egy irodalmi szövegre, történetre, egy szimbolikus miliőre, környezetre, amelyben a szerveződés létrejön. A kommunikációt értelmező és ábrázoló funkcióban mutatja be, azt keresi, ahogyan a jelentések alakulnak egy közös konstrukciós folyamat által. A kutatók elbeszéléseket, szervezeti metaforákat, szertartásokat, ceremóniákat találnak, szervezeti nyelvet, szervezeti (szimbolikus) kultúrát vizsgálnak.

·         A szervezeti kommunikáció, mint zenekar. Ez a kutatói fókusz a (valamilyen) szervezeti összhang, harmónia létrejöttét és működést mutatja be, s a szervezetet különböző hangok kórusaként mutatja. A kommunikációra, mint e különböző hangok kifejezésére, elnyomására, eltorzítására tekint. A kutatók a hegemónia, a hatalom, a hangok marginalizációja jelenségeit vizsgálják, azt is, hogy milyen felhatalmazó, képessé tevő, legitimáló, visszahívó, elnyomó, ellenőrző eljárások vannak a szervezetben.

·         A szervezet, mint diskurzus. A szervezetre, mint szövegre tekint, amelyben a teljes szövegkörnyezet befolyásolja a közvetlen párbeszédek jelentéseit, kimeneteit, a beszélgetések struktúráját, kontextusait, és eredményeiként létrejövő jelentéshálót vizsgálja ez a kutatói megközelítés. A párbeszédekben, mint „anti-tény” jeleket konstruáló aktusokat láttat, szervezeti jelenségeket „valóságot” konstruáló diszkurzív technikákat, kommunikációs műfajokat keres.

A jegyzetet Domschitz Mátyás tanár úrtól kaptuk.

Pratkanis és Aronson - A rábeszélőgép IV.

Amikor az információ kisiklik: Társadalmi válasz a propaganda kihívására 

32. A propagandakampányok hatástalanságáról

Amint az ember meggyőződése elbizonytalanodik, már nincs türelme tovább hallgatni az érveket akár pro, akár kontra. Így valószínű, hogy épp azoknak a figyelmét veszted el leghamarabb, akiknek a rábeszélését a legfontosabbnak tarod. A propagandakampányok gyakran emiatt hatástalanok. Az emberek általában arról igyekeznek információt befogadni, ami érdekükben áll. Elhárítják azonban a tájékoztatást olyasmiről, ami a véleményükkel ellentétes, ha pedig mégis ilyen információt kapnak, gyakori válasz annak elferdítése vagy átértékelése, magyarán: figyelmen kívül hagyása – így a meglévő véleményeket nem kell megváltoztatniuk. 

33. Mi újság?

A rádió, a tévé és az újságok szerkesztői nap nap után rengeteg érdekes eseményről és történetről értesülnek. A hír kiválasztása a propaganda első felvonása. Következésképpen a hírek kiválasztásakor legalább részben aszerint mérlegelnek, hogy melyik hírnek, fölvételnek vagy történetnek mennyi a szórakoztató értéke. A tudósítások nem adnak kiegyensúlyozott képet a nemzet életéről, és nem azért, mert gonosz emberek be akarnak csapni minket, hanem mert szórakoztatni próbálnak bennünket. Így azonban akaratlanul is befolyásolják a világról alkotott képünket. Azok, akik sokat nézik a tévét, jóval durvább helynek gondolják a világot annál, amilyen- s amilyennek azok vélik, akik kevesebbet merednek a képernyőre.

34. Meggyőzés, bérmentesítve – direct mail

Az átlag amerikai havonta 18 olyan borítékot – úgynevezett direct mail-t – kap, amelyben a gyártók közvetlenül neki akarnak eladni valamit, a kereskedők közreműködése nélkül. Mindenféle cikket, politikai ügyet és jótékonysági alkalmat kínálnak. Immár több mint egymillió ember dolgozik a direct mail iparágban. Az első említésre méltő részlet a boríték, melynek az a hivatása, hogy felhívja magára a figyelmet sok társa között, s rávegyen, hogy bontsd föl, olvasd el. A rábeszélő roham első osztaga a névben és a címzésben rejlik. A rábeszélésnek nem kell okvetlenül félrevezetéssel járnia. Megjegyezzük, hogy a direct mail- értékesítés ellen rengeteg a fogyasztói panasz. Épp ezért megalkották a direct mail-kódexet, lehetőséget teremtettek arra, hogy bármelyik fogyasztó töröltesse magát a névlistáról.

35. A szektavezérek hét parancsolata

A szektatagok viselkedése titokzatos és rémisztő. Sokan úgy vélik, a szektatagok „agymosásban” részesültek. A szekták és mozgalmak – bármennyire rejtélyesnek tűnnek – kizárólag a könyvükben leírt rábeszélő technikákat alkalmazzák, méghozzá szokatlan rendszerességgel és alapossággal. Pusztán azért, mert a végeredmény gyakran drámai és bizarr, a szekták eszközeit nem érdemes misztifikálni. Ha tehát az olvasó arra készül, hogy szektavezér legyen, hét bombabiztos taktikát ajánlunk föl neki: 1. Teremts sajátos társadalmi valóságot. 2. Képezz vakcsoportot. 3. Teremts elkötelezettséget a disszonancia csökkentésével. 4. A vezető hitelességének és vonzerejének megteremtése. 5. Küldd híveidet hittérítésre. 6. Tereld el a szektatagokat „nem kívánatos” gondolatait. 7. Érd el, hogy a szektatagok egy fantomra összepontosítsanak.

36. A Harmadik Birodalom propagandagépezet: esettanulmány a bizonytalanságról

Mit is tanulhatott Hitler tőlünk? A britek és az amerikaiak bizottságokat hoztak létre a propaganda kidolgozására és terjesztésére. Az angol és amerikai háborús rábeszélőgép legmegdöbbentőbb termékei az „atrocitási sztorik” – olyan jelentések, melyek szerint az ellenség kegyetlenkedett a hadifoglyokkal és a polgári lakossággal. Hitler rájött, hogy ha Németország valami is vissza akar vágni, a rábeszélés csatájában is győznie kell. Számára a propaganda célirányos eszköz volt, melynek a náci pártot kellett győzelemre juttatnia, s a német nemzetet népszerűsítenie. A rábeszélőgéppel kapcsolatban az egyetlen morális követelmény, hogy győzzön. A náci rábeszélőgép sikere persze nem csak a ravasz meggyőző taktikákon alapult, hanem azon is, hogy a rábeszélést a társadalom csúcsán kezdték, s onnét haladtak körkörösen lefelé. A náci rábeszélőgépet nehéz indulatok és érzelmek nélkül szemlélni. 

37. Peitho gyermekei

A regényírók gyakran ábrázolják a rábeszélés sötét és körmönfont változatait. A régi görögök a meggyőzés másféle ideáljában hittek. A demokrácia fénykorában Peitho, a meggyőzés istennője közimádatnak örvendett. A meggyőzés természete kettős tehát, vezethet emberi pusztuláshoz és bölcs megoldáshoz is. Mindez fölveti azt a fontos kérdést, hogy mi legyen a rábeszélés szerepe a társadalomban? Mi mindannyian nemcsak kapunk, de küldünk is meggyőző üzeneteket.  

A jegyzeteket Ancsi, Beni, és Katica készítette.

Pratkanis és Aronson - A rábeszélőgép III.

Érzelmi húrok: hass a szívre és győzd meg az elmét

23. A félelem vonzereje

A félelem motívuma azért hatásos, mert eltereli a gondolatunkat a megfontolt mérlegeléstől abba az irányba, ahol valamiképpen csillapíthatjuk a félelmet. Az alaptalan félelmek növelik a csüggedést, a felelem okozta szenvedésen túl. A kutatások többsége azt mutatja, hogy minél jobban megrémisztünk valakit azzal, hogy milyen következményei lehetnek a tetteinek, annál jobban igyekszik megelőzni a baj, és tenni ellene. Ugyanakkor, ha az emberek rájönnek, hogy semmit sem tudnak tenni a veszély ellen, a homokba dugják a fejüket és nem törődnek vele.
A félelem motívuma akkor a leghatékonyabb, ha az üzenet: 1. nagy ijedséget kell, 2. tartalmaz kifejezett utasítást a veszély elhárítására vagy csökkentésére, 3. az ajánlott cselekvést a befogadók alkalmasnak tartják, 4. elhiszik, hogy képesek a véghezvitelére.

24. Vakcsoporttechnika

Olyan csoportról van szó, melynek tagjait véletlenszerűen választották ki valamiféle képzeletbeli szempont alapján. A csoporttagjai megmaradtak névtelennek, és úgy viselkedtek, mintha a csoportok elosztása barátságon vagy rokonságok alapulna, csapattársaikat szeretetreméltóbbnak és közvetlenebbnek ítélték, mint a többi embert. A kutatók két lélektani funkciót említettek ennek magyarázatául, egy tudatosat és egy motivációs jellegtűt. Először is az a tudat, hogy „ebbe a csoportba tartozom” segít besorolni a világ dolgait, ahhoz hasonlóan, ahogy a címkék és a szavak üzemelnek a pre-meggyőzés fázisában.  Eltúlzódnak a csoportok közötti különbségek, míg a vakcsoporttagjai közötti hasonlóságok is, annak biztos tudatában, hogy így tesznek és cselekednek az olyanféle emberek, mint mi. Ezzel szemben a csoporton kívüliek lebecsülődnek, és negatív  címkéket kapnak. Sokkal könnyebb lenézni egy elvont csoportot, mint egy konkrét embert. Másodszor, a társadalmi csoportba való tartozás mindig plusz önbecsülést, büszkeséget ad kelt. Ha a rábeszélő eléri, hogy az által kívánt vakcsoportba kerüljünk, előregyártott eszmék karmaiba kerülünk, önbecsülésünk is e csoporthoz kötődik azután, és mindent megtesz azért, hogy védje a csoportot. Ha nincs kész a vakcsoport a rutinos rábeszélő gyárt egyet, kitalálván új megkülönböztetéseket.

25. Bűntudat és adásvétel

A bűntudat gyakran kényszerít minket engedelmességre, még akkor is, ha nem joggal érezzük. A bűntudat a rábeszélő ereje, abból ered, hogy irányítani képes a gondolatainkat és tetteinket. Amikor bűntudatunk van, kevés figyelmet fordítunk az érvek súlyára, s a követendő cselekedetek értékére, inkább csak azzal törődünk, hogy megszabaduljunk a bűntudattól. A bűntudat nem mindig azokat gyötri, akik megérdemlik. Felkelthető kis vétségek felnagyításával; múltbéli bűnök emlegetésével, amelyek már régen elévültek; vagy olyan tettekért hibáztatva valakit, amelyet nem is ő követett el. Ha elönt minket a bűntudat, gondolataink és cselekedeteink arra fognak irányulni, hogy gyorsan megszabaduljunk tőle, s ennek folyamán hosszan gyógyuló sebeket ejtünk önbecsülésünkön, vagy manipulálni fogjunk önmagunkat, hogy olyan tetteket is végre hajtsunk, vagy olyan tárgyakat megvegyünk, amiket nem akarunk.

26. Mennyit ér egy szál virág?

Rád csapott ajtó technika: ha valakitől kérünk valami extrémet, amit minden bizonnyal elutasít, utána könnyebben áll rá a kompromisszumra, és ha utána kérünk valami kevésbé extrémet, valószínű, hogy nem fogja elutasítani. Az eltúlzott kérés kontraszthatást vált ki, s úgy működik az után, mint a beetetés (Ha ő mérsékelte a kérését, akkor én is mérsékelem a visszautasítást)

27. Az elkötelezett szív

A vélt vagy valós kötelezettségeinkre hivatkozó rábeszélés gyakran kis dózisokkal operál. Ha valakit olyan feladatra szeretnék rávenni, ami túl nehéz, túl sok időbe telik, akkor biztos visszautasítja, de ha kisebb részfeladatokra kell megkérni, és amikor már „elköteleződött” lesz az üggyel kapcsolatban, akkor rábízhatjuk az egészet, mert el fogja vállalni. Az elkötelezettség gyakran viszi bele az ember a meggyőzés csapdájába, és ezzel könnyen vissza tud élni a rutinos rábeszélő.

28. A ritkaság lélektana és a fantomok titokzatossága

A ritkaság vonzóvá tesz. Ezt a hirdetők is nagyon jól tudják, és gyakran szándékosan teremtenek hiányt egy adott termékből. Valamiről amint felfedezzük, hogy ritkaság, vagy elérhetetlen, rögtön kívánatosnak találjuk, hiszen mi másért volna ilyen ritka. Ezek a termékek a fantom termékek.  A ritkaság és a hozzáférhetetlenség nem csak kívánatossá teszi a dolgokat, hanem megváltoztatja az érzékelést, az értékelést, és a lehetőségek közötti választást is. A ritka árucikkek birtoklása növeli az önbecsülést. Ezeknek a tárgyaknak nagy az érzelemkeltő ereje, ha nem tudunk megszerezni egy ilyen tárgyat, akkor frusztráltak, agresszívak, idegesek leszünk, vagy ha esetleg egy olyan dolog nincs a birtokunkba, ami a környezetünkben lévőknek van, akkor leszóljuk, hogy fölösleges, vagy nem is annyira jó. Ezt az erőt figyelembe véve a rábeszélő gyakran állítja fel a fantom csapdáját. Ennek a csapdának fontos vonatkozása a fantom-rögeszme, az a hajlamunk, hogy a ritka tárgyakra felfigyeljünk, és megszerezzük őket. A fantom csapdájának további változata a 22es csapdája. A gyártók annak tudatában tervezik termékeiket, hogy mindenki egyedülálló akar lenni, és ha ezt az érzetet a terméknek sikerült biztosítania, akkor megakarjuk venni. A probléma ott kezdődik, hogy mindenki így gondolkodik, és már nem vagyunk eredetiek. Ahelyett tehát, hogy egyediek lennénk, a megvásárolt termék során olyanok leszünk, mint bárki más. A fantom csapdája 3 féle módon kerülhető el: 1. A fantomok ott is felbukkannak, ahol nem számítunk rájuk, ebben az esetben célszerű valamiféle feltételes tervet készítenünk, 2. Ha fantommal van dolgunk, mindig el kell képzelni egy másik „forgatókönyvet" is, például másik fantomok megszerzését, illetve a hozzáférhető lehetőséget elfogadását. Így kevésbé valószínű, hogy rágörcsölünk az elérhetetlenre, 3. A fantomokat kísérő érzelmi hullámok mindig keltsék föl a gyanakvásunkat: valami nincs rendben. Igyekezzünk az érzelmek helyett a tényleges helyzetekre ügyelve cselekedni. Sokszor a legjobb stratégia, ha a fantomot faképnél hagyjuk, és összeszedjük a gondolatainkat mielőtt döntünk.

A rábeszélők taktikája elleni taktika

29. Tudatküszöb alatti praktikák: ki kit szed rá?

A tudatküszöb alatt operáló hirdetéseket betiltották Ausztráliában és Angliában. Amerikában a Federal Communications úgy határozott, hogy az ilyesfajta hirdetést közvetítő vállalattól visszavonhatják a sugárzási engedélyt. Az amerikai tévé- és rádiótársaságok szövetsége megtiltotta a tagjainak ilyen hirdetések közzétételét. Egy bíró Nevada államban úgy ítélte, hogy a szólásszabadság alkotmányos joga a tudatküszöb alatti szólásra nem vonatkozik. A témával kapcsolatos izgalmak jelzik, hogy a rábeszélőgéptől azért félünk annyira, mert erői titokzatosak és ellenállhatatlanok is lehetnek. 

30. Harc a rábeszélőgép ellen

A gyerekek a legokosabbak. Ők egészséges szkepticizmussal szemlélik a világot. Egy fölmérés szerint a hatodikosok 12 %-a hiszi el, hogy a hirdetésekben az igazat mondják, mire azonban a középiskola második osztályában érnek, már csak 4 %-uk hiszi el a reklámokat.  E szkepticizmus a felnőttek körében is általános. Egy felmérés szerint a felnőtt lakosság zöme úgy véli, a hirdetések hazug érvekkel operálnak. Azonban csupán azért, mert azt hisszük, be vagyunk oltva a hirdetések ellen, nem biztos, hogy tényleg immunitást szereztünk. A kutatások szerint ha figyelmeztetnek, bizonyos mértékig föl is fegyvereznek. Kevésbé fogékony a rábeszélésre az a közönség, amellyel közlik, hogy meg akarják győzni. A figyelmeztetés sem mindig eredményezi az üzenet elvetését, főleg akkor nem, ha a kérdést vagy a témát jelentéktelennek tarjuk 

31. Nevelés vagy propaganda?

Az American Heratage angol értelmező szótár így határozza meg a propagandát: „egy adott álláspont módszeres népszerűsítése”. A nevelést pedig így: „tudás és jártasság terjesztése”. A nevelés és a propaganda megkülönböztetése kényes feladat. Az, hogy az ember a tanítást nevelésnek vagy propagandának tekinti, a gyakorlatban nagymértékben függ attól, hogy miféle termékekben hisz. Sok szempontból veszélyes a „propaganda” és a „nevelés” címkék alkalmazása pusztán azon az alapon, hogy egyetértünk-e egy üzenettel.  Bonyolult kérdés tehát, hogy mit tartsunk propagandának, s mit nevelésnek. Újra és újra föl kell tennünk a kérdést: Milyen legyen a propaganda és a nevelés, hogy a társadalom érdekét legalább annyira szolgála, mint a miénket.