Természetes és hatásos preZENtáció diákkal vagy azok nélkül
1. Természetesség és a meztelen prezentáció művészete
Kiknek szól ez a könyv?
Azoknak szól ez a könyv, akik azáltal szeretnék
tökéletesíteni előadásaikat, hogy közelebb kerülnek közönségükhöz. Sokan
kényelmetlenül érzik magukat, amikor mások elé kell kiállniuk, hogy
prezentáljanak. Ez a könyv kifejezetten azoknak lehet hasznos, akik
többé-kevésbé nehézségek nélkül képesek látványanyagokat tervezni, de szeretnék
tökéletesíteni előadói, illetve a közönséggel való kapcsolatteremtési
képességeiket. A prezentáció három pillére az önuralom, az egyszerűség és a
természetesség. Az íróra nagy hatással volt a japánok onsenje és a hadaka no
tsukai eszménye, valamint a japán zen esztétika ihlette meg, amely nagy
fontosságot tulajdonít a természettől való tanulásnak. A könyv témája ezért
főleg a természetesség maga. Ennek alapján ugyanis könnyebben teremthetünk
oldottabb kapcsolatot közönségünkkel, és könnyebben tudunk hatásos és emlékezetes
prezentációkat tartani.
Mit jelent a meztelen prezentáció?
A meztelen prezentáció-lényegét tekintve- a közönséggel való
közvetlen, őszinte és érthető módon történő kapcsolatteremtést,
összekapcsolódást jelenti-legyen szó három vagy háromezer emberről. Meztelennek
lenni annyi, mint előnyt biztosítani közönségünknek. Azt jelenti, hogy
átláthatóak vagyunk, megkockáztatjuk, hogy sebezhetőnek és kiszolgáltatottnak
mutatkozzunk. A meztelenség egyet jelent minden olyan dolog lehántásával, amire
nincsen szükség az üzenet lényegének átadásához. A meztelen hozzáállás magában
foglalja az egyszerűséget, az integritás és a szenvedély eszméit. E
megközelítés a frissesség-sőt kissé talán a szemtelenség- érzetét kelti, és
messze nagyobb élményt nyújt mind a prezentáció, mind a közönség számára,
hiszen átsüt rajta az előadó igazi, természetes személyisége. Az, aki
meztelenül prezentál, szabadnak érzi magát. Nem aggódik. Nem szorong amiatt,
mit gondolnak vagy nem gondolnak róla mások. Van önbizalma. Nem folyamodik
trükkökhöz, és nem is érez kényszert, hogy ilyenekhez folyamodjék.
A meztelen, természetes prezentálás nehéz feladat, mert nem
szoktunk hozzá. Csakhogy nem mindig volt ez így. Amikor az általános iskolában
az osztály előtt kiselőadást tartottunk, őszinték és lelkesek voltunk. Azonban
most már érettek és tapasztaltak vagyunk, felsőfokú végzettségünk van, alapos
ismeretekkel rendelkezünk fontos témákban-és unalmasak vagyunk. Az egyik ok,
ami miatt felnőtt előadóként unalmat árasztunk, az, hogy túlságosan óvatosak
vagyunk. Félünk. Azt szeretnénk, ha minden tökéletes lenne, ezért túltöprengjük
a dolgokat, és akadályok sokaságát hozzuk létre. Félünk, ezért öntudatlanul is
visszavonulunk, és igyekszünk biztosra menni: elbújunk egy hosszú lista mögött
egy elsötétített helyiségben, és érzelemmentes stílust veszünk fel. Sokkal célravezetőbb, ha a prezentáció
művészetét beszélgetésnek fogjuk fel.
A kommunikációs szakemberek többsége egyetért abban, hogy a
jó beszéd vagy a jó prezentáció inkább beszélgetés benyomását kell hogy keltse.
A hangsúly nem azon van, hogy az embereket meg kell tanítani arra, miként
váljanak előadóvá (hiszen százból kilencvenkilenc nem az), hanem inkább azon,
hogy hozzá kell segíteni őket a természetesebb előadóvá váláshoz. A természetes
előadásmód eszerint nem lehet formális, egyirányú és didaktikus.
Prezentációnkat inkább úgy kell elképzelni, mint barátok vagy munkatársak,
tanár és diák, mester és tanítvány, illetve tudós és tudós közti beszélgetést.
A prezentáció nemzedéke
Soha ilyen fontos nem volt az a képesség, hogy valaki
kiálljon, és tartson egy hatásos prezentációt, amely mindenestül hatalmába
keríti közönsége minden egyes tagjának elméjét. Egyesek egyenesen „a
prezentáció nemzedékének” nevezik modern korunkat. A prezentáció hatásosságának
része a vizualitás, a szemléltető jelleg. A prezentáció vizuális anyagai,
struktúrája és maga a sztori hathatós eszközök még abban az esetben is, ha egy
internetre feltöltött, rögzített prezentációt nézünk meg.
Phil Waknell:
Phil Waknell
inspiratív szónok, író és prezentációs coach. Egy párizsi székhelyű prezentációspecialista
vállalkozás, az Ideas on Stage társalapítója. A céget üzlettársával, Pierre
Morsával működteti.
A meztelen prezentáció lényege, hogy levesszük a
páncélunkat, letesszük kardunkat, pajzsunkat, és mondhatni „mint férfi a
férfival” nézünk szembe közönségünkkel. Hárítsuk
el az akadályokat! Ne álljunk pulpitus mögé, ez ugyanis csak erősíti az „én
itt vagyok fenn, ti meg ott lenn” érzésünket. Álljunk ki fegyvertelenül! A meztelen prezentáció annyit jelent,
hogy fegyvertelenül állunk ki közönségünk elé, és tudatosítjuk magunkban, hogy
célunk nem a meggyőzésük arról, hogy nekünk van igazunk és ők tévednek. Ez csak
átmeneti eredmény volna. Ne abból induljunk ki, amit mi tudunk, hanem abból, amit
a közönség! Ha meg kell győznünk hallgatóinkat valamiről, segítenünk kell nekik
ráébredni: másként kell gondolkodniuk. Vessük
le páncélunkat! A meztelen prezentációnak talán ez a legnehezebb része-a
páncél levétele, azaz kényelmes biztonságunk feladása. Elsőként egy mankótól
kell megszabadulnunk: a diaképeken lévő jegyzetekre való hivatkozástól. Vágjunk bele! Végül, szabaduljunk meg
önhittségünktől! Nem önmagunk kedvéért vagyunk ott, hanem a közönség kedvéért.
Legyünk egyszerűen önmagunk, hitelesek, és csakis a közönséggel törődjünk.
Bizakodjunk, és menni fog!
2. Felkészülés lépésről lépésre
A hatásos prezentációk a megfelelő felkészülés eredményei. A
hatástalan prezentációkat a gyatra tervezés vagy az a tévhit szüli, hogy az
előadónak elegendő csak improvizálnia. Tilos a rögtönzés! Szétszórtak, tétovák
leszünk, és szorongani fogunk akkor is, ha minden tőlünk telhetőt megteszünk,
nehogy közönségünk észrevegye ezt rajtunk. A hallgató könnyűszerrel észreveszi
felkészületlenségünket, ez pedig beszűkíti kapcsolatteremtési lehetőségeinket.
Nem kell tökéleteset nyújtanunk prezentációink során. Mindnyájan természettől
fogva tökéletlenek vagyunk, a közönség is tudja ezt, és néhány kisebb botlást
hajlandó elnézni nekünk
A nélkülözhetetlen egyedüllét
A prezentáció kreatív tevékenység, a kreativitás pedig
megkívánja, hogy némi időt életünk számtalan zavaró tényezőjétől elvonulva
töltsünk. Időt kell szakítanunk az egyedüllétre, hogy gondolataink
letisztulhassanak. Manapság ez különösen nehéz, de minden tőlünk telhetőt meg
kell tennünk, hogy találjunk rá időt és olyan helyet, ahol nem zavarnak meg
bennünket. Egyértelmű tér- és időbeli határokat kell kialakítanunk. Egy ilyen
tér megalkotása, amelyben nyugodtan magunk lehetünk, nehéz, de mindenképpen
szükséges. Bár életünk nagyon mozgalmas, az internet, és különösen a közösségi
média úgyszólván minden éber óránkban gondoskodik kísértésekről, amelyek
elvonják a figyelmünket, de prezentációt nem készíthetünk úgy, hogy közben más
feladatokkal is foglalkozunk. Bár sokan úgy érzik, hogy gyorsan és hatékonyan
képesek ide-oda ugrálni a különböző feladatok közt, az agy ezeket az ugrásokat
mégiscsak zavaró tényezőkként értékeli. A felkészülés kezdeti szakaszában
kapcsoljuk ki a számítógépünket, váltsunk át analóg üzemmódra!
A cél meghatározása
A prezentáció során a hallgatóság fejében igyekszünk
változást előidézni. Célul tűzhetjük ki, hogy valami újra tanítsuk őket,
hasznos és megvilágosító erejű ismeretek osszunk meg velük, motiváljuk vagy
inspiráljuk őket viselkedésük valamilyen módon történő megváltozására. Ismerjük
meg a közönségünket! Bár minden közönség más és más, az emberek legalábbis egy
tekintetben igen hasonlóak: nem szeretik, ha untatják őket. Az emberek igénylik
az összképet, de azt is, hogy érezzenek valamiféle kapcsolatot a beszélővel.
Számos prezentáció fogyatékossága, hogy előadójuk rövid idő alatt túlságosan
sokat akar mondani. Ennek következtében a közönség túlságosan gyakran kap
többet, mint amennyit szeretne, igényel vagy képes felfogni.
A sztori hatalma
A sztorizás fontos eszköz a közönség figyelmének lekötésére.
Mi emberek hajlamosak vagyunk narratív formában emlékezni élményeinkre, a
legkönnyebben a narratív struktúra segítségével tanulunk. A vezető munkájának
jelentős része abból áll, hogy bizonyos célok elérésére motiválja az embereket.
Ehhez meg kell szólítania az érzelmeket, és a szívükhöz a sztori a kulcs. A
sztori legjelentősebb eleme a konfliktus. A konfliktus pedig mindig drámai,
illetve a sztoriban a kontraszt az egyik leg alapvetőbb és legfontosabb elem. A
kontraszt lényegét a különbségek adják, mi pedig természettől fogva élesen
érzékeljük a különbségeket. Saját prezentációnk során törekedjünk efféle
ellentétpárok felmutatására: előtte/utána, múlt/jövő, akkor/most,
probléma/megoldás, növekedés/hanyatlás, pesszimizmus/optimizmus.
Egy egyszerűsített eljárás
Még soha
egyetlen sikeres prezentáció készítője sem kezdte azzal, hogy összeszedte a
diaképeket, legépelte a tartalmat és előre gyártott sablont követett. A
prezentáció tervezésének több módszere is létezik. Az alábbi nyolc lépés
nagyjából felvázolja az alkalmazott eljárást:
1. Teremtsük
meg a magány oázisát!
2. Küszöböljük ki a zavaró tényezőket!
3. Váltsunk analóg üzemmódra!
4. Döntsük el, mi legyen a központi
gondolatunk!
5. Ötleteljünk!
6. Tömörítsük, szerkesszük és csoportosítsuk
ötleteinket!
7. Készítsünk
vázlatot vizuális anyagainkról!
8. Készítsük el
vizuális anyagainkat szoftver segítségével!
Használjunk-e jegyzeteket? Egy beszédet nem szabad
felolvasnunk, sőt még a megtanulásával se próbálkozzunk! Helyénvaló azonban
egyetlen oldal könnyen áttekinthető jegyzetet készítenünk, amely emlékeztet
bennünket a főbb pontokra. Nincs két egyforma ember, de valószínű, hogy
legalább négyszer vagy ötször elejétől a végéig el kell próbálnunk a
prezentációnkat, vagy legalábbis annyiszor, amíg megnyugtatónak nem találjuk az
eredményt. Minél többet próbálunk, annál inkább csökken majd félelmünk az
ismeretlentől. Minél kevésbé félünk, annál magabiztosabbá válunk.
A prezentáció napja
Amikor eljön
a nagy nap, három dologra kell odafigyelnünk, mielőtt egy szál magunkban
kiállunk, és lebilincseljük a közönséget:
1. Érkezzünk
korán, hogy kedvünk szerint rendezhessük be a helyiséget, és legyen időnk
kiküszöbölni minden esetleges technikai hibát.
2. vegyük rá
a közönség tagjait, hogy üljenek előre.
3. Előadásunkat megelőzően vegyüljünk el a tömegben.
Christopher Craft
Világszerte tart prezentációkat, amelyek számos témát érintenek a
neveléselmélettől az élenjáró technológiai újításokig.
Tanácsok tanároknak: A prezentációknak céljuk van. Ehhez
szükség van többek között egy előadóra, aki be akarja mutatni az új
elgondolást, terméket vagy eseményt. A tanárok, egyetemi oktatók gyakran
prezentáció formájában mutatják be az új témákat. Az ember munkamemóriája
korlátozott. Ha a munkamemória-rendszert túlterheljük, közönség a kognitív
túlterheltség állapotába kerül. Minden, amit csak mondunk, elvész.
Ezt
elkerülhetjük néhány, tudományos kutatásokon nyugvó alapelv alkalmazásával:
1. A
szavak és az akusztikus ingerek ne egyszerre, hanem külön-külön érkezzenek!
2. Ne egyszerűen csak szavakat
használjunk!
3. Mielőtt megtartanánk, többször is
próbáljuk el prezentációnkat!
4. Adjunk időt közönségünknek a
feldolgozásra!
5. Mondjunk el egy történetet!
6. Kerüljünk minden sallangot a diáknál!
3. Kapcsolatteremtés: felütés, jelenlét és kivetítés
A felütés jelentősége
A kezdés a prezentáció legfontosabb része. Olyan kezdésre
van szükségünk, amelytől a közönség lélegzete eláll, vagyis „ütős”. Ha nem
sikerül mindjárt az elején megfogni őket, a produkció hátralevő része teljesen
hiábavalónak bizonyulhat. A lenyűgöző felütés rendkívül fontos. Tartózkodjunk a
vontatott, hosszadalmas formalitásoktól! Egy egyszerű „Köszönöm!” vagy „Jó
reggelt!” és egy mosoly tökéletesen megfelel, s aztán csapjunk is a közepébe! A
felütés és az azonnali intenzív kapcsolatteremtés jelentősége felmérhetetlen.
Legfontosabb eszközei a személyesség, a váratlanság, az újszerűség, a kihívás
és a humor. A legjobb prezentációk ezekből legalább egyet vagy kettőt
alkalmaznak.
Egy-egy közönség figyelmének felkeltése és megtartása kényes
feladat. A hallgatók többnyire azt akarják, hogy sikert arassunk, ennek
ellenére csak körülbelül egy-két idilli percet engedélyeznek nekünk arra, hogy
jó benyomást tegyünk rájuk. Soha ne kezdjünk mentegetőzéssel! Ne mentegetőzzünk,
hogy nem készültünk fel egy bizonyos hallgatóságra, ne is utaljunk ilyesmire,
de még csak el se ismerjük! Ugyanez vonatkozik arra, hogy eláruljuk-e, ha
idegesek vagyunk.
A jelenlét megteremtése
A jelenlét nem már, mint a „most” jelentőségének felismerése.
Lelkiállapot, amely valójában azt mondja, hogy nem létezik sem múlt, sem jövő.
Csak a jelen pillanat van, csak az a prezentáció és ez a közösség. Csak ez az
ügylétezik, azaz csak ez a prezentáció. Közönségünk igényt tart minden
összeszedettségünkre és figyelmünkre, ahogyan mi is az övékére, és
könnyűszerrel észreveszik, ha nem vagyunk maradéktalanul jelen a pillanatban.
Ha sokat rágódunk a módszereken, amelyekkel meggyőzhetünk valakit, ha aggódunk
amiatt, mit gondolhatnak mások, vagy azon idegeskedünk, hogy ezt vagy azt vajon
jól mondtuk-e, lélekben nem vagyunk jelen.
Adjuk önmagunkat!
Amikor azt
vizsgáljuk, hogy mennyire vagyunk képesek közvetíteni önmagunkat
közönségünknek, három dolgot kell tekintetbe vennünk: azt, hogy milyen látványt
nyújtunk, hogy mozgunk, és hogy hangzunk. Közönségünk e három tényező alapján
ítél meg bennünket, illetve ítéli meg mondanivalónkat.
- Öltözzünk fel illőképpen! Fontos, hogy vagyunk felöltözve. A prezentáció oktatói általános szabályként azt javasolják, hogy legalábbis valamivel előírásszerűbben öltözködjünk közönségünknél.
- Mozogjunk céltudatosan! Ha csak lehet, ne álljunk végig egy helyben az egész prezentáció alatt! Sokkal jobb, ha a színpad vagy helység elejére sétálunk, ami lehetővé teszi, hogy több emberrel teremtsünk kapcsolatot. Ha átsétálunk egyik helyről a másikra, lassan, egyenes testtartással tegyük.
- Forduljunk a közönség felé! Akkor is csak rövid pillanatokra nézzünk hátra, ha mögöttünk vizuális anyagok láthatók a kivetítőn!
- Teremtsünk kapcsolatot szemkontaktussal! Fontos, hogy szembenézzünk a közönséggel, s ehhez megfelelő szemkontaktust is kell teremtenünk.
- Beszéljünk energikusan! Nem vitás, hogy a legjobb prezentációk inkább jól sikerült beszélgetésnek tűnnek. Társalgási hangnemet kell megütnünk, de több fokozattal, energikusabban.
- Kapcsoljuk fel a lámpákat! Ahhoz, hogy kapcsolatot teremthessünk a közönséggel, fontos, hogy az emberek lássanak bennünket. A meztelen prezentáció annyit tesz, hogy soha nem rejtőzünk el a sötétben.
Tegyünk szert önbizalomra!
Nyilvánosság előtt beszélni az emberek többségének
félelmetes dolog. Ha tudatában vagyunk érzelmi állapotunknak és azt be is
valljuk magunknak, segíthet megregulázni a félelmünket. Ne próbáljuk elnyomni,
mert az rendszerint csak ront a helyzeten! Még valami, ami jelentősen csökkenti
a szorongást: ez egyszerűen az, ha alaposan fel vagyunk készülve. A gyakorlás
növeli magabiztosságunkat, lazábbnak érezzük majd magunkat, és képessé tesz
bennünket arra, hogy valódi, megnyerő önmagunk legyünk.
4. Kapcsolatteremtés: szenvedély, közelség és játék
Kiállni és információkat közölni, míg a többiek passzívan
hallgatnak, és esetleg jegyzetelnek, a közönség tanításának, inspirálásának és
motiválásának nem igazán hatékony eszköze. Ne feledjük: azt akarjuk, hogy mire
előadásunkat befejezzük, a közönség, ha csak kicsit is, de megváltozzék. Azt
szeretnénk, ha hatásunkra változás következne be az emberek tudásában,
tudatosságában, viselkedésében és így tovább. Ha azonban nem teremtünk
kapcsolatot velük, ezek egyike sem lehetséges. Ha nincs kapcsolat, nincs
változás.
Legyünk szenvedélyesek!
A szenvedély lényegénél fogva erős érzelem, amelyhez számos
más emóció, például lelkesedés és élénkség társul. Az érzelmek természetesen jó
dolgok, de meg kell tanulnunk kontrollálnunk őket, hogy sikeresek lehessünk az
életben. Ami a prezentációkat illeti, a gondot általában nem a túlságosan sok
érzelem kimutatása, hanem az érzelmek teljes hiánya jelenti. A legunalmasabb
prezentációkból leginkább a szenvedély és a lelkesedés hiányzik. Lehetséges,
hogy az előadó olykor nem is lelkesedik témájáért, vagy egyáltalán nem tarja
fontosnak, hogy megossza eszméit a közönséggel. A szenvedély hiányának oka
azonban gyakran az, hogy az előadó habozik kimutatni érzelmeit- vagy ezek közül
az igazán fontosakat-, illetve azt, hogy milyen mélyen érinti saját témája. Ha
egy mozgalom vezetéséről, a világ megváltoztatásáról van szó, vagy mindössze
arról, hogy meghallják és megjegyezzék üzenetünket, holtbiztos, hogy ki kell
mutatnunk szenvedélyünket. Le kell kötnünk, inspirálnunk és motiválnunk kell az
embereket. Ez az, amit a vezetők tesznek. Ez az, amit a meztelen előadók
tesznek.
Az érzelmek kihasználása
Akát tetszik, akár nem, érzelmi lények vagyunk. A logika
szükséges, de amikor prezentálunk, ritkán elégséges. Alapvetően fontos, hogy
hassunk az emberek érzelmeire, de ezt gyakran elhanyagoljuk. Hallgatóink
viszont hozzák magukkal saját érzelmeiket, tapasztalataikat, elfogultságaikat
és észlelésbeli szűrőiket, amelyekkel azonban a tények önmagukban nem
mérkőzhetnek. Ha egy mondanivalónk szempontjából fontos történettel, képpel
vagy váratlan és meglepő-illetve szomorú vagy megható stb.- adattal ki tudjuk
váltani közönségünk érzelmi reakcióit, jobban megjegyzik majd, amit előadunk.
Jól megfigyelhető, hogy a tévéreklámok az érzelmeinket szólítják meg. Az
érzelmek ragályosok, és hogy érzelmi megnyilvánulásaink befolyásolhatják és
befolyásolják is környezetünket, gyakran úgy, hogy még csak nem is vagyunk
tudatában.
A mosoly hatalma: Egy őszinte mosoly nagyban segítheti a
közönséggel való kapcsolatteremtést. Egy igaz szinte bármilyen tárgyú
prezentációra. A mosoly csakugyan ragadós, ám színlelni vagy erőltetni nem
lehet. Próbálkozhatunk, az emberek azonban észlelik, ha csak megjátsszuk. Mi
több, egyes kutatások szerint őszintétlen mosolyunk láttán közönségünk
hiteltelennek, álszentnek ítélhet bennünket. Egy előadó vagy előadóművész
azonban, aki láthatóan örül annak, hogy ott lehet, a legjobb úton van afelé,
hogy természetes módon megfogja közönségét. Az őszinte mosoly jelzi: örülünk
annak, hogy ott vagyunk.
Kommunikáció a közelség kihasználásával
Az előadó és a
közönség, továbbá a közönség egyes tagjai közti fizikai távolság nagyban
befolyásolja az ember kapcsolatteremtő képességét és működésének hatékonyságát.
Bár erről gyakran megfeledkeznek, a térbeli viszonyok jelentősen befolyásolják
a nem verbális kommunikációt és az interakciót és az interakció minőségét. A
kapcsolatteremtés második legfontosabb eleme ily módon a közelség, a
proximitás. A meztelene prezentáció során, amennyire csak lehetséges,
törekednünk kell arra, hogy minél közelebb legyünk a közönségünkhöz, illetve
hogy a közönség tagjai is közel legyenek egymáshoz. Ne bújjunk fedezék mögé!
Használjunk távirányítót! Alapvető fontosságú eszközről van szó, amelyet
egyetlen előadó sem nélkülözhet. Ha van távirányítónk, nem kell leragadnunk az
asztalnál vagy a pulpitusnál, hanem járkálhatunk ide-oda. A technika legyen
láthatatlan! ne hagyjuk, hogy a technika vagy a kellékek csökkentsék az élményt!
Tervezzünk játékot!
Játékra születtünk. Játék révén tanulunk, fejlesztjük
testünket, szellemünket, és önmagunk kifejezésére is használjunk. A játék
természetes módon adja magát számunkra. Nem számít, hány évesek vagyunk, a
játéknak fontos szerepe van a tanulásban, a kreativitásban és az innovációban.
A játék okosabbá tesz bennünket. Másként kell gondolnunk a játékról, tudomásul
kell vennünk, hogy nem ellentéte a munkának.
Győzzük le
az akadályokat a sikerhez vezető úton! A mi ellenségünk nem a közönség. A siker
legnagyobb akadálya rendszerint nem kívülről, hanem belülről fenyeget.
1.arcátlanság
2.túlzott önbizalom
3.mohóság
4.harag
5.félelem
6.kétely
7.bizalmatlanság
8.tétovázás
9.mások lenézése
10.önhittség
Bár ezek az érzelmek bennünk élnek, beláthatjuk, mennyit árthatnak prezentálás, muzsikálás vagy éppen tanítás közben.
N. Dóra, H. Izabella
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése